Abban sütkérezel. Láttál-e már szerelmes embert? Láttad-e már, ahogy a szerelmesek néznek egymásra? Voltál-e már szerelmes? Még mondják is -"Csak úgy ragyogsz!" Vagyis árasztod a fényt magadból. Ugye?
Te magad vagy olyankor a fény! Szeretetfény.
Léptél már be olyan helyiségbe, ahol azt érezted, hogy kellemes, pozitív energiák cirkulálnak, mintha mindig sütne a nap? És tudtad, olyan helyen jársz, ahol sok szeretetteli esemény történt. Szent hely, templom, asram, egy családi otthon, szeretet-tér, játék-tér... Ott az emberek szerették egymást, szeretet energiát áramoltattak, melynek a lenyomata ott maradt. És ez szinte tapintható, érezhető.
Az az orvos, vagy segítő, aki a szaktudása mellett szeretettel kezeli vagy érinti a betegét, az a kezén keresztül fényt áramoltat. Sőt nem csak a kezéből, hanem a szívéből, és az egész lényéből. Jézus, Buddha, egy tibeti szerzetes, egy meditáló jógi - ha rájuk nézel, vagy ahogy ábrázolják őket, olyan, mintha egy fénybuborék venné őket körül. Árasztják magukból a végtelen szeretet fényét.
A szeretet olyan, mint a fény, nem erő és energia, csak van, mindig, végtelenül. Mindig benne vagyunk, csak néha elfelejtjük ezt. Kiesünk belőle. Ezért folyamatosan vágyakozunk ismét eggyé válni vele. Holott mindig is ott vagyunk benne. Ha érzed a szerelmet, az isteni gondviselést, vagy csak úgy ok nélkül uk-mukk-fukk felsejlik benned váratlanul, akkor otthon vagy. Ha mégis elfelejtenéd ezt, én segíthetek emlékezni.