Ez a kezelés nagyon komplex volt és valamit átváltoztatott bennem. Van bennem egy bizonyos távolságtartás, talán ezért volt annyira megdöbbentő, hogy milyen alapvetően meghatározó a szeretetteljes érintés.
Ez most így nem is tűnik nagy számnak ugye? „Szeretetteljes érintés”. Pedig az. Nagy szám. Az egyik legnagyobb a világon. Úgy megérinteni valakit, hogy az érintésünk ne legyen irányító, ne legyen bizalmaskodó, ne legyen mesterkélt, - őszinte, tiszta és támogató legyen. Energiával teli, a szeretet energiájával teljes, - ez a legnagyobb gyógyító erő! Nemrég olvastam, hogy az anyaméhben a tapintás az első „érzékszervünk” ami kifejlődik. Ez a legkorábbi érzékelési mód. Amikor valaki olyan tiszta bizalmi helyzetet teremt, hogy képesek vagyunk elengedni testünk állandó feszülését, - amikor ráérzünk, hogy nem kell folyton saját magunkat megtartani, - és rá tudunk hagyatkozni másra is, akkor ebben az elengedettség érzésben megérezhetjük az egyik legmélyebb, legősibb támogató erőt, az Édesanyánkat. Édesanyánkat, aki akkor is megtartott, amikor még a saját fejünk súlyát sem voltunk képesek egyedül megtartani és kis nyakunk ide-oda csuklott. Aki ott volt támogatásként, amikor még testünk tehetetlensége jóval nagyobb volt. Átérezhetjük újra, hogy nem csak fizikailag tartott meg minket, hanem szeretetével is. Feltétel nélkül... Így tart meg minket az Anyaföld is, - akire biztonsággal ráfekhetünk átadva neki testünk súlyát. Elengedhetjük izmaink feszülését és belső feszültségünket is.
A szeretetteli érintés nem kell simogasson, nem kell babusgasson. A szeretetteli érintés erő. Árad, gyógyít, támogat. A legviccesebb az, hogy még akkor is, ha testünkhöz szó szerint (fizikailag) hozzá sem ér!
Mindannyiunkban lakik egy ilyen varázsló, de addig, amíg nem találjátok meg a saját varázslótokat, a legeslegnagyobb hittel és szeretettel ajánlom Andit, mert ő az értő érintések mestere!